A közintézményi honlapok akadálymentesítése régóta törvényi kötelezettség, a gyakorlati tudnivalók viszont nehezen érhetők el. Amit a témáról találni, az jellemzően vagy jogszabályi szöveg, vagy fejlesztőknek szóló szakmai anyag, és egyikből sem derül ki, mit jelent mindez egy olyan honlapon, ahol napi szinten rendeletek, jegyzőkönyvek és hírek jelennek meg.
Ez a cikk ezt a hiányt igyekszik pótolni. A közintézményi honlap akadálymentesítés gyakorlati oldalát veszi végig: mit ír elő a szabályozás és kire vonatkozik, ki ellenőrzi a közszféra honlapjait és mi történik egy bejelentés után, mit jelent az akadálymentesség a gyakorlatban egy hivatali oldalon, hol szokott elromlani, mit tartalmaz az akadálymentesítési nyilatkozat, és mi az, ami pénzbe kerül belőle.
Közintézményi honlap akadálymentesítés: mit ír elő pontosan a szabályozás?
A közszféra honlapjaira és mobilalkalmazásaira a 2018. évi LXXV. törvény vonatkozik, amely az uniós webakadálymentesítési irányelv (2016/2102/EU) magyar átültetése. A kötelezettség nem egyszerre lépett életbe: a 2018 őszétől közzétett új honlapokra egy évvel később, a már meglévő honlapokra 2020 szeptemberétől, a mobilalkalmazásokra pedig 2021 nyarától vonatkozik teljeskörűen. Vagyis ma már nincs olyan közszférabeli honlap, amelyre türelmi idő állna fenn.
A törvény azt is megmondja, mihez kell mérni egy honlapot. A megfogalmazás szerint akkor akadálymentes, ha észlelhető, kezelhető, érthető és stabil, a műszaki mérce pedig az MSZ EN 301 549 szabvány, illetve annak WCAG 2.1 AA szintű követelményei. Ez a néhány betűszó a gyakorlatban ennyit jelent: a WCAG a webes akadálymentesség nemzetközi irányelvgyűjteménye, amely három szintre bontja a követelményeket (A, AA és AAA), és a jogszabályok mindenütt a középső, AA szintet írják elő. Az MSZ EN 301 549 pedig az európai szabvány, amely a WCAG követelményeit átemeli, és kiegészíti a nem webes területekkel, például a dokumentumokkal és a mobilalkalmazásokkal.
A négy alapelv mögött hétköznapi dolgok állnak. Az észlelhetőség azt jelenti, hogy az információ akkor is elérhető, ha valaki nem látja a képernyőt, például mert képernyőolvasót használ, vagy ha nem hallja a videó hangját. A kezelhetőség arról szól, hogy az oldal egérrel és billentyűzettel egyaránt végigjárható, és a felhasználót nem szorítja időkorlát. Az érthetőség a szöveg és a felület kiszámíthatóságát fedi, például azt, hogy egy űrlap hibaüzenete megmondja, mi a probléma és mit kell javítani. A stabilitás pedig azt, hogy az oldal a különféle böngészőkkel és segítő technológiákkal együtt működik, nem csak a fejlesztő gépén.
Kire vonatkoznak az önkormányzati weboldalak akadálymentességi előírásai?
A hatály tág. Beletartoznak az államigazgatási szervek, az önkormányzatok és a hivatalaik, valamint az általuk fenntartott közintézmények: az óvoda, az iskola, a könyvtár, a művelődési ház, a rendelőintézet. Ahol ezeknek külön honlapjuk van, ott az külön felület, tehát külön vizsgálat és külön akadálymentesítési nyilatkozat tartozik hozzá. Egy iskola weboldalának akadálymentessége nem teljesül azzal, hogy a fenntartó honlapja rendben van, és ez a leggyakoribb félreértés a témában.
A hatókör kérdése azért is szokott bonyolult lenni, mert egy önkormányzati weboldal ritkán egyetlen rendszer. A hivatal saját honlapja mellett ott van az elektronikus ügyintézési felület, ami sok helyen nem a hivatal rendszere, hanem központi szolgáltatás, ott van a beágyazott térkép, a közösségi médiából behúzott tartalom, néha egy külön pályázati aloldal, és a fenntartott intézmények oldalai. Ezek nem egyforma megítélés alá esnek, mert nem mindegyiken tud a hivatal változtatni.
A törvény ismer kivételeket is. Ilyen a harmadik fél által biztosított tartalom, amelyet a hivatal nem finanszíroz és nem ellenőriz, ilyenek az archív, már nem frissített tartalmak, és ilyenek a törvény hatálybalépése előtt közzétett irodai fájlformátumú dokumentumok, azzal a lényeges megszorítással, hogy ha ezek alapvető közfeladathoz kapcsolódó információt tartalmaznak, akkor a kivétel rájuk nem áll. A kivételek tehát egy-egy tartalomtípusra vonatkoznak, nem mentesítik a honlapot egészében. A pontos hatályt és a kivételek felsorolását a 2018. évi LXXV. törvényről közérthetően szóló összefoglalónk és az akadálymentesítési jogszabályok Magyarországon oldal tartalmazza.
Ki ellenőrzi a közintézményi honlapokat?
A felügyeletet a Digitális Magyarország Ügynökség Zrt. látja el, ezen belül a Digitális Szolgáltatások Felügyelete. Az ellenőrzés kétféle lehet. Az egyszerűsített vizsgálat néhány oldalra terjed ki, és azt nézi, hogy a legfontosabb követelmények teljesülnek-e. A részletes vizsgálat ennél átfogóbb, és a honlap egészét méri a szabvány szerint. A felügyeleti szerv emellett háromévente jelentést küld az Európai Bizottságnak a hazai közszférabeli honlapok állapotáról, tehát a mérés visszatérő, nem esetleges.
A gyakorlatban azonban a legtöbb ügy nem hatósági kezdeményezésre indul, hanem egy felhasználó jelzésével. A menete a következő. A honlapon közzétett akadálymentesítési nyilatkozatban kötelező megadni egy visszajelzési lehetőséget, jellemzően egy e-mail-címet vagy űrlapot, amelyen bárki jelezheti, hogy egy tartalmat nem tud használni, és kérheti azt akadálymentes formában. A szervezetnek erre a bejelentésre érdemi választ kell adnia, a törvény szerint harminc napon belül. Ha a válasz elmarad, vagy a bejelentő nem tartja kielégítőnek, akkor a felügyelethez fordulhat: a bejelentés a magyarorszag.hu megfelelő ügyleírásán keresztül, a webakadalymentesites@dmu.gov.hu címen vagy postai úton tehető meg. Ezt követően a felügyelet hatvan napon belül tájékoztat az ellenőrzés eredményéről.
A nyilatkozatban megadott elérhetőség tehát nem formaság. Ha az oda érkező leveleket nem olvassa senki, a bejelentő harminc nap után a felügyelethez fordulhat, és onnantól az ügy már nem a hivatal ütemezésén múlik. Magát a nyilatkozatot viszont a hivatal írja: abban lehet megnevezni, melyik tartalom nem akadálymentes, miért, és mikorra várható a javítás. Egy hiányosságokat tételesen felsoroló nyilatkozat kisebb kockázat, mint egy hiányzó.
Mit jelent az akadálymentesség egy hivatali honlapon?
A szabvány szövege elvont, a napi valóság viszont néhány jól körülhatárolható területre bontható.
A leggyakoribb hibaforrás a billentyűzetes használat. Aki nem tud egeret használni, az Tab billentyűvel lépked a hivatkozások és a mezők között, ezért minden funkciónak elérhetőnek kell lennie ezen az úton is. Ide tartozik a lenyíló menü, a keresőmező, a sütibanner, a térkép és minden felugró ablak. Két hibatípus fordul elő a leggyakrabban: az egyik, amikor nem látszik, éppen hol jár a kijelölés, mert a fókuszkeretet a látványterv kedvéért kikapcsolták, a másik, amikor egy elemből már nem visz tovább a Tab, tehát a felhasználó ott ragad.
A képernyőolvasók támogatása a másik nagy terület. Egy képernyőolvasó nem a képet és nem az elrendezést mondja ki, hanem azt, amit a kód alatta tartalmaz. Ezért van jelentősége a képleírásnak, a címsoroknak és a mezőcímkéknek. Egy hivatali oldalon jellemzően a címsorok szoktak elsőként elromlani, mert a szerkesztő a betűméret miatt választ H2-t vagy H3-at, nem a tartalom szerkezete miatt, márpedig a képernyőolvasót használók nagy része címsorok között ugrálva tájékozódik, ahogy más az oldalra ránézve.
A látás és a figyelem különbségeit három dolog kezeli: elegendő kontraszt a szöveg és a háttér között, olvasható maradó oldal nagyításkor, és olyan jelzés, ami nem csak színnel közöl információt. Egy piros betűs „lejárt határidő” felirat annak, aki nem különbözteti meg a színt, semmit nem mond.
Az űrlapoknál a felirat és a mező kapcsolata dönt. Az ügyintézési űrlapoknál nem elég, hogy a mező mellett ott a felirat: annak kódszinten is a mezőhöz kell kapcsolódnia, különben a képernyőolvasó csak annyit mond, hogy „szerkesztőmező”. A hibaüzenetnek pedig meg kell neveznie, melyik mezőről van szó és mi a teendő, nem elég pirosra színezni a keretet.
A legnagyobb tétel egy önkormányzati honlapon a média és a dokumentumok köre. Ide tartozik a videók felirata és a letölthető állományok szerkezete, és erről külön szó lesz alább.
Miért nem elég egy automata ellenőrzés?
Ingyenes böngészőbővítményekkel és a böngészőbe épített eszközökkel percek alatt lefuttatható egy gépi vizsgálat, és ennek van értelme: megbízhatóan megtalálja a kontraszthibákat, a hiányzó képleírásokat, a címke nélküli űrlapmezőket, a hibás nyelvbeállítást és a HTML szerkezeti hibáit. Ezek valódi hibák, és a javításuk általában olcsó.
A gép viszont csak azt tudja eldönteni, ami formálisan eldönthető. Azt látja, hogy a képnek van alt attribútuma, azt már nem, hogy annak tartalma jó-e. A „kep1.jpg” vagy a „logo” alt szöveg formálisan létezik, tartalmilag használhatatlan, és ezt csak ember tudja megítélni, mert ahhoz tudni kell, mi látszik a képen, és miért került az oldalra. Ugyanez a helyzet a címsorok hierarchiájával, a fókusz haladási sorrendjével, a videó feliratának pontosságával és azzal, hogy egy táblázatba tördelt ügyleírás képernyőolvasóval felolvasva is érthető marad-e. Egy szkenner zöld eredménye tehát nem megfelelőségi igazolás, hanem annyit jelent, hogy a gépileg mérhető hibák egy részét kijavították.
A megfelelés megállapításához kézi vizsgálat kell: valódi billentyűzetes végigjárás, képernyőolvasóval való használat, nagyítás, és a fontosabb folyamatok kipróbálása elejétől a végéig. Hogy egy ilyen vizsgálat miből áll és mi az eredménye, azt a weboldal akadálymentesítés folyamata oldal írja le.
Egy dolog viszont a hivatalok javára szól. A közintézményi honlapok sablonosak, tehát nem kell minden aloldalt egyesével átnézni: oldaltípusonként egy-egy jellemző példa valós képet ad. A főoldal, egy hír, egy ügyleírás, egy letölthető nyomtatvány, egy űrlap, a közérdekű adatok menüpont és a testületi ülések oldala együtt lefedi a szerkezet nagy részét. Ennek a költségekre is van következménye: ami a sablonban javul, az az összes hasonló oldalon javul egyszerre.
Hol dől el, hogy mennyi munka lesz ebből?
Az akadálymentesítés léptéke nem egyetlen helyen dől el, hanem négy különböző ponton, és ezek jellemzően külön-külön szereplőknél vannak egy hivatalban.
A honlapot karbantartó cégnél dől el a legtöbb műszaki kérdés. Ott derül ki, készült-e valaha akadálymentességi vizsgálat az oldalról, mit tartalmaz a hatályos szerződés erre vonatkozóan, és mit enged a rendszer, amelyen a honlap fut. Ez utóbbi különösen fontos, mert egy régebbi tartalomkezelőben előfordul, hogy a szerkesztő nem tud képleírást megadni, nem tud valódi címsorszinteket használni, vagy a szövegszerkesztő minden bekezdést azonos módon formáz. Ilyenkor a napi munka szintjén nem is lehet jól csinálni, akármilyen gondos a szerkesztő. Szintén itt dől el, tervben van-e nagyobb megújítás, mert az átírja a sorrendet: a sablonba épített hibákat lényegesen olcsóbb egy új rendszer megrendelésekor rendezni, mint utólag javíttatni a régiben.
Az üzemeltetésnél vagy a rendszergazdai oldalon derül ki, pontosan hány felületről van szó, ezek közül melyik fut saját üzemeltetésben és melyik központi szolgáltatás, illetve hol és milyen rendszerben tárolják a testületi ülések felvételeit. Ez a leltár azért meghatározó, mert amíg nem tisztázott, hány felület tartozik ide, addig a munka mennyisége sem becsülhető, és ajánlatot sem lehet reálisan kérni rá.
A szerkesztőknél derül ki a probléma másik fele, ami legalább akkora, mint a műszaki: honnan érkezik a tartalom, ki tölti fel, milyen formában, és kapott-e ehhez valaha bármilyen útmutatót. A hivatali honlapokon a tartalom nagy része nem a fejlesztőtől jön, hanem az osztályokról, gyakran kész dokumentumként, és ezen a ponton szokott eldőlni, hogy egy javított oldal javított is marad-e.
A beszerzés oldalán dől el az időzítés. A karbantartási vagy fejlesztési szerződés megújítása az a pillanat, amikor az akadálymentességi követelmény többletköltség nélkül beemelhető, mert ilyenkor még az ajánlat része, nem utólagos kérés. Ha a szerződés hosszú futamidejű és frissen kötötték, a mozgástér kisebb.
Mit szoktak beleírni a szerződésbe?
A megrendelésekben és a karbantartási szerződésekben néhány visszatérő kikötés az, ami később eldönti, számonkérhető-e az akadálymentesség, vagy csak jószándék marad.
- Megnevezett szabvány és szint. Az „akadálymentes” szó önmagában nem követelmény, mert nincs mögötte mérce. Az MSZ EN 301 549 szabvány, illetve a WCAG 2.1 AA szint megnevezése az, ami később számonkérhető, és amire hivatkozva a teljesítés vitatható.
- A tesztelés dokumentálása. A szállítói kijelentés, hogy a honlap megfelel, önmagában nem bizonyíték. Az igazolható forma az, ha a szállító átadja, mit vizsgált és hogyan: milyen automata ellenőrzést futtatott, milyen kézi billentyűzetes és képernyőolvasós bejárást végzett, és mely oldalakon.
- Átadás-átvételi feltétel. Ha a megfelelés a teljesítésigazolás feltétele, akkor a javítás a szállító érdeke is. Ha utólagos kérésként merül fel, akkor a fizetés után már külön megrendelés tárgya lesz.
- Javítási határidő és garanciális kör. A feltárt hibák javítására vonatkozó határidő és annak rögzítése, mi tartozik a garanciába, azért fontos, mert enélkül a hibalista nyitva marad, és mindig lesz sürgősebb feladat.
- Újratesztelési jog. A rendszerfrissítések, a témaváltás és az új funkciók el szokták rontani azt, ami korábban működött. Ha a szerződés kiköti az ismételt ellenőrzés lehetőségét a nagyobb frissítések után, akkor ez a visszaesés kiderül, amíg még javítható.
Van egy pont, ami vezetői szinten szokott meglepetés lenni: attól, hogy a honlapot külső cég fejlesztette és üzemelteti, a jogszabályi kötelezettség a közszférabeli szervezeté marad. A szállító a munkájáért felel a szerződés szerint, a megfelelésről viszont az intézmény ad számot a saját nevében közzétett nyilatkozatban, és a lakossági bejelentés is az intézményhez érkezik. A munka kiszervezhető, a felelősség nem.
Hol szokott ez elromlani?
A beszkennelt dokumentumoknál. Ez a legnagyobb tétel egy hivatali honlapon. A rendeletek, a jegyzőkönyvek, az előterjesztések és a nyomtatványok jelentős része úgy kerül fel, hogy valaki beszkennelte a papírt, és a képet PDF-be mentette. Egy ilyen állomány a képernyőolvasó számára üres lap, mert nem szöveget tartalmaz, hanem egy fényképet a szövegről. Szövegfelismeréssel javítható a helyzet, de önmagában az sem elég: attól még hiányoznak a címsorok, a táblázatok fejlécei és az olvasási sorrend, amiből egy hosszabb rendelet érthetővé válik. A tartósan működő megoldás az, ha a fontos tartalom szöveges formában, jellemzően a honlapon HTML oldalként jelenik meg, és a PDF a másodpéldány szerepét kapja. A régi állomány visszamenőleges átalakítása ehhez képest ritkán éri meg, és a jogszabály is elismeri az aránytalan teher esetét, viszont a hatályos rendeletek, a gyakran keresett nyomtatványok és a friss jegyzőkönyvek jellemzően nem tartoznak ebbe a körbe.
A képviselő-testületi üléseknél. Ahol a hivatal közvetíti vagy utólag közzéteszi az üléseket, ott a felirat hiánya azonnal kizár egy felhasználói kört. A gépi felirat kiindulásnak jó, nyersen viszont nem elég, mert éppen az információt hordozó részeket rontja el a leggyakrabban: a személyneveket, az utcaneveket, a rendeletszámokat és a szakkifejezéseket. Az élő közvetítés és az utólagos közzététel ráadásul két különböző feladat, mert az előbbinél valós idejű feliratozás kellene, az utóbbinál a felvétel utólag javítható. Ahol a felirat előállítása nem megoldható, ott jellemzően a jegyzőkönyv vagy egy írásos összefoglaló tölti be az alternatíva szerepét, feltéve hogy elérhető és időben megjelenik.
A régi tartalomkezelőnél. Ha a rendszer nem engedi a képleírás megadását, a valódi címsorszintek használatát vagy az értelmes hivatkozásszöveget, akkor a szerkesztők betanítása önmagában nem hoz eredményt, mert nem a szándékkal van baj, hanem az eszközzel. Ez az a helyzet, amikor a megújítás olcsóbbnak bizonyul, mint az évekig tartó toldozás.
A kisegítő bővítményeknél. Ezeket jóhiszeműen szokták megvásárolni a hivatalok, mert olcsók, egy sor kóddal beilleszthetők, és a szállító megfelelést ígér hozzájuk. A gyakorlatban a beúszó eszköztár a saját felületét teszi elérhetővé (betűméret-növelés, kontrasztváltás), az oldal alatta lévő hibáit viszont nem javítja ki, sőt a felhasználók egy részét kifejezetten hátráltatja, mert felülírja azt, amit a saját segítő technológiájuk amúgy is megtenne. Hogy pontosan miért nem működik ez a megközelítés, azt a miért nem elég egy kiegészítő bővítmény az akadálymentességhez cikkünk járja körbe.
A napi működésnél. Az akadálymentesség nem lezárható projekt, hanem üzemeltetési kérdés, mert a tartalomfeltöltésen múlik. Egy gondosan rendbe tett oldal néhány hónap alatt visszaromlik, ha képleírás nélkül kerülnek fel a képek, ha „kattintson ide” szövegű hivatkozások jelennek meg, ha a szerkesztő szövegszerkesztőből másol be formázást, vagy ha táblázattal rendezi el az oldalt. Ezért szokott a tartós megoldás része lenni egy rövid, gyakorlatias belső képzés és egy egyoldalas házi szabály, amit az új munkatársak is megkapnak.
Mit tartalmaz az akadálymentesítési nyilatkozat?
A közszférabeli szervezeteknek a honlapjukon és a mobilalkalmazásukban közzé kell tenniük egy akadálymentesítési nyilatkozatot. Ez nem szabad szöveg, hanem uniós mintán alapuló, kötött szerkezetű dokumentum, és három érdemi részből áll.
A megfelelőség állapotánál három lehetőség van: teljes megfelelés, ha az oldal maradéktalanul teljesíti a szabvány követelményeit, részleges megfelelés, ha a felsorolt hiányosságok miatt csak részben, és nem megfelelés. A valós honlapok túlnyomó része a részleges kategóriába tartozik.
A meg nem felelő tartalmak leírásában kell felsorolni, mely tartalmak nem akadálymentesek és miért, és a szabályozás három indokot ismer el: a törvény hatálya alá nem tartozó tartalmat (például archív dokumentumot vagy külső féltől beágyazott elemet), az aránytalan terhet, amit külön indokolni kell, és a még nem javított hibát, a tervezett javítás időpontjával együtt. Ahol megoldható, minden tételhez alternatív elérési mód is tartozik, például egy telefonszám vagy e-mail-cím, amin a dokumentum más formában kérhető.
Végül a visszajelzési eljárás és a végrehajtási út. Meg kell adni, hol jelezhető az akadálymentességgel kapcsolatos probléma, és azt is, hogy ha erre nem érkezik megfelelő válasz, a felhasználó a felügyelethez fordulhat, a fentebb leírt módon.
Ezen felül a nyilatkozatnak van néhány formai jellemzője, ami a használhatóságát dönti el. Önálló oldalként, a láblécből vagy a menüből elérhető helyen szokott megjelenni, HTML formában, nem letölthető PDF-ként, hiszen furcsa lenne, ha éppen ez a dokumentum nem lenne akadálymentes. Szerepel rajta az elkészítés vagy a legutóbbi felülvizsgálat dátuma, a felülvizsgálat pedig évente ajánlott, mert a honlap változik, a nyilatkozat állításai viszont maradnak.
Hogy a szerkezet minden eleme pontosan mit tartalmaz, azt az akadálymentesítési nyilatkozatról szóló cikkünkben írtuk meg tételesen, magát a dokumentumot pedig nem kell nulláról megfogalmazni: az akadálymentesítési nyilatkozat generátorunk egy űrlap kitöltése alapján állítja elő a hivatalos szerkezetű, letölthető nyilatkozatot. A hiányosságok felsorolásához a vizsgálat eredménye ad pontos alapot, de a nyilatkozat nem áll meg addig: a már ismert hiányosságokkal is közzétehető, és a következő felülvizsgálatkor pontosítható. Az elkészítéséhez nem kell sem fejlesztő, sem külön keret.
Mennyibe kerül egy önkormányzati honlap akadálymentesítése?
A munka egy része nem pénz, hanem figyelem kérdése. Nem kerül külön költségbe a felületek számbavétele, a nyilatkozat elkészítése és közzététele, a szerkesztői gyakorlat rendezése egy házi szabállyal, és az a döntés, hogy a fontos tartalom mostantól szöveges formában, a honlapon jelenik meg, nem beszkennelt állományként. Ezek a lépések a kockázat jelentős részét leveszik, és beleférnek a napi működésbe.
Négy tétel az, ami valóban költséget jelent. Az első a vizsgálat, ha külső szakértő végzi. A második a sablonhibák javítása a honlapot karbantartó cégnél, ami a hibák számától és a rendszer állapotától függ. A harmadik a videók feliratozása, a negyedik pedig a nagy tömegű dokumentum átalakítása. Az utolsó kettő az, ami korlátlanul tud nőni, ezért ezeknél a rangsor számít: melyik tartalmat keresik ténylegesen a lakosok, és melyik az, ami már csak archívumként létezik.
Konkrét összeget felelősen nem lehet előre mondani, mert a ráfordítás a felületek számától, a rendszer korától és a dokumentumállomány méretétől függ. Ami reálisan összehasonlítható, az a karbantartó cég és egy külső szakértő ajánlata ugyanarra a feladatra.
Mennyi ideig tart, és mikor van kész?
Egységes időtartam nincs, a sorrend viszont a legtöbb hivatalban ugyanaz. A vizsgálat hetekben mérhető, a sablonhibák javítása a fejlesztő ütemezésén múlik, a dokumentumok és a videók pedig folyamatos munkát jelentenek.
Éppen ez az utolsó szál az, ami miatt nincs olyan pillanat, amikor egy honlap véglegesen elkészül. Az akadálymentesség állapot, nem projekt: minden új hír, minden feltöltött rendelet és minden rendszerfrissítés vagy fenntartja, vagy rontja. Ebből következik, hogy a reális cél nem a tökéletes megfelelés bejelentése, hanem az, hogy az állapot ismert legyen, a nyilatkozat naprakész, a hibalista csökkenő, és az új tartalom már ne termeljen újabb hibákat.
Honnan derül ki, hol tart most egy honlap?
A honlap állapotáról a weboldal akadálymentességi audit ad tételes, rangsorolt képet, olyan formában, ami a karbantartó cégnek átadható, és amiből a nyilatkozat hiányosság-listája is összeáll. Ez azt válaszolja meg, mi az, ami nem felel meg, és milyen sorrendben érdemes hozzányúlni.
Összefoglalva
A közintézményi és önkormányzati honlapok akadálymentesítése első ránézésre nagyobb ügynek tűnik, mint amekkora valójában. A jogi keret egyetlen törvény és egy szabvány, a felügyelet menete kiszámítható, a gyakorlati követelmények pedig néhány visszatérő dologra bonthatók: legyen az oldal billentyűzettel is végigjárható, olvassa fel értelmesen a képernyőolvasó, legyenek használhatók az űrlapok, és a fontos tartalom ne egy beszkennelt papír fényképeként érkezzen a lakoshoz. A munka nagyobbik része nem fejlesztés, hanem szerkesztési szokás, és éppen ezért nem is fejeződik be egy átadással.
Ami a legtöbb hivatalban valóban nehéz, az nem a szabvány megértése, hanem az első lépés kijelölése: mekkora ez a feladat, mi az, ami saját erőből is megoldható, és mi az, amihez külső segítség kell. Ha ebben a kérdésben kell tisztán látni, arra való az akadálymentességi konzultáció: egy beszélgetés arról, mi a helyzet az adott honlappal, mi a reális sorrend, és mennyi munka várható. Sokszor már ennyiből kiderül, hogy a feladat kisebb, mint amilyennek elsőre látszott.