Miért nem elég egy kiegészítő bővítmény az akadálymentességhez?

A webes akadálymentesség terén sok fejlesztő találkozott már csábítóan egyszerű ígéretekkel: „Csak telepítsd ezt a plugint, és a weboldalad máris megfelel a WCAG szabványnak!” Az úgynevezett overlay bővítmények azt ígérik, hogy egy kis kódrészlet vagy widget hozzáadásával automatikusan kijavítják az oldal akadálymentesítési hibáit, sőt „AI” segítségével teljes WCAG-megfelelést érnek el. De a WCAG megfelelőség nem ilyen.

Ebben a cikkben összefoglalom, miért nem fogadja el a WCAG az ilyen kerülőmegoldásokat, kinek és mire lehetnek mégis hasznos kiegészítők, és miért marad a valódi megoldás mindig a szabványos, jó kód.

Mi az az overlay bővítmény?

Az overlay bővítmények a webhelyre illesztve egy külön felületet adnak akadálymentességi célokra: kontrasztkapcsoló, betűméret-növelés, szövegfelolvasás, automatikus alt szöveg generálás, stb. A kommunikációjuk lényege: „egyetlen snippet, instant megfelelés”.

A valóságban azonban az overlay nem a kódot javítja, hanem egy új réteget tesz a felhasználó és a tartalom közé. Ez gyakran elfedi a hibákat ahelyett, hogy kijavítaná őket, és az eredmény nem „alapértelmezésben” hozzáférhető oldal, hanem egy külön üzemmód, amit a felhasználónak előbb meg kell találnia és be kell kapcsolnia.

A WCAG és az alapértelmezett hozzáférés elve

A WCAG (Web Content Accessibility Guidelines) célja, hogy alapértelmezésben biztosítsa a hozzáférést. A megfelelőség nem azt jelenti, hogy „egy extra eszközzel” elérhetővé tesszük a tartalmat, hanem azt, hogy külön segítség nélkül is használható.

• Kontraszt: A WCAG 2.1 AA szinten a normál szöveg és a háttér között legalább 4.5:1 kontrasztarány szükséges. Ha ezt az alap dizájn nem teljesíti, az oldal nem felel meg, függetlenül attól, van-e „Magas kontraszt” gomb.
• Skálázhatóság és olvashatóság: A tartalomnak a böngésző és az operációs rendszer beépített nagyításával, kisegítő beállításaival is működnie kell. Nem elvárható, hogy a felhasználó minden site-on új, oldal-specifikus felületeket tanuljon meg.
• Ugyanaz a tartalom, ugyanaz a funkció: A fogyatékossággal élő felhasználók ne külön útvonalon (overlay UI-n) jussanak hozzá a tartalomhoz; a cél az egyenlő hozzáférés ugyanahhoz a felülethez.

Miért nem tekinti a WCAG elégségesnek az overlayt?

1. Nem teljes körű megoldás. Automatizáltan csak a hibák kisebb részét lehet javítani. A strukturális problémák (helytelen címsorhierarchia, űrlapok címkézése, fókuszkezelés, jelentésgazdag alt szöveg) emberi munkát igényelnek.
2. Rossz hozzáférési modell. Ha valaki csak egy külön panel bekapcsolásával éri el a tartalmat, az nem alapértelmezett hozzáférés. A felhasználó ráadásul webhelyenként eltérő overlayekkel találkozik – ez tanulási teher és kockázat.
3. Összeakadás a felhasználó saját eszközeivel. A képernyőolvasók, nagyítók, nagy kontraszt módok már be vannak állítva a felhasználóknál. Egy overlay sokszor felülírja vagy akadályozza ezeket, romló élményt okozva.
4. Jogi és megfelelőségi kockázat. Több felügyeleti és szakmai forrás egyértelművé tette: az overlay nem mentesít a megfelelési kötelezettség alól. Perekben nem fogják figyelembe venni, ha a végeredmény maga nem hozzáférhető.
5. Hamis biztonságérzet. A „telepítettem egy plugint, kész is” hozzáállás elodázza a valódi javításokat. Gyakori, hogy az overlay csak az automata ellenőrzők felé „kozmetikáz”, miközben a tényleges problémák megmaradnak.

Hogyan ronthat egy overlay a használhatóságon?

• Letakaró vagy tolakodó UI: a panel eltakarhat tartalmat; billentyűzettel nehezen kezelhető; fókusz csapdákat hoz létre.
• Konfliktusok a kóddal: saját scriptjei összeakadhatnak az oldal eseménykezelésével, animációkezelésével, fókuszkezelésével.
• Megkérdőjelezhető automatikus alt szövegek: a kép szerepét és jelentését a kontextusban általában nem találja el egy gépi modell.

„De vannak jó WP pluginok!” – Igen, kiegészítőként

A nagyobb portálmotorokhoz (pl WordPress) léteznek hasznos eszközök (pl. WP Accessibility), amelyek apró, tipikus hibákat képesek javítani: „Ugrás a tartalomhoz” link, fókuszjelölés, viewport-zoom tiltás feloldása, hiányzó attribútumok pótlása stb. Ezek segítő kiegészítők, nem teljes megoldások. A szerzők maguk is hangsúlyozzák: nem fogják varázsütésre WCAG-kompatibilissé tenni a webhelyet – a sablon és a komponensek javítása továbbra is fejlesztői feladat.

Mit tegyen a fejlesztő? Gyakorlati irányok

• Alapból legyen hozzáférhető a kód: helyes HTML-struktúra, szemantikus elemek, helyes címkézés, fókuszkezelés.
• Kontraszt és tipográfia: tervezéskor teljesítsd a kontraszt-minimumot; biztosíts kényelmes olvashatóságot, rugalmas tördelést.
• Rendszeres tesztelés: automatizált ellenőrzők + manuális teszt (billentyűzet, képernyőolvasó, nagyítás).
• Komponens-szintű minőség: a design system / komponenskönyvtár legyen WCAG-kompatibilis; ha lehet a hibát magában a könyvtárban javítsd. Ha ez nem megoldható, akkor végső esetben plusz javascript használatával módosítsd a DOM-ot.
• Kiegészítő funkciók csak pluszban: sötét mód, betűméret-váltó jöhet, de ne pótolja az alap megoldásokat.

Összefoglalás

Az overlay bővítmények nem váltják ki a WCAG megfelelést. A WCAG a kód minőségét és az alapértelmezett hozzáférést kéri számon, nem egy külön réteget. Használhatsz kiegészítő pluginokat apróságokhoz, de a megfelelőséget és a jó élményt mindig a jól felépített, tesztelt kód adja.