Az EN 301 549 az Európai Unió harmonizált akadálymentességi szabványa, amely a digitális termékek és szolgáltatások hozzáférhetőségét hivatott biztosítani. Az utóbbi években jelentősen felértékelődött a digitális akadálymentesség szerepe: az Európai Unió szigorú előírásokat vezetett be annak érdekében, hogy a weboldalak, mobilalkalmazások és más informatikai termékek mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. Fejlesztőknek és döntéshozóknak egyaránt fontos megérteni, hogy mi az az EN 301 549 szabvány, miért hozta létre az EU, hogyan kapcsolódik a WCAG irányelvekhez, és mit jelent a gyakorlatban az alkalmazása. Gyakori ugyanis a zavar a szakemberek körében e két szabvány és irányelv kapcsán – jelen cikk célja ezek tisztázása, közérthető, de szakszerű formában.
Miért jött létre az EN 301 549 szabvány?
Az EN 301 549 egy európai szabvány, amelyet az Európai Unió megbízásából dolgozott ki három szabványügyi szervezet (CEN, CENELEC és ETSI). Létrehozásának elsődleges célja az volt, hogy egységes akadálymentességi követelményrendszert biztosítson az EU-ban forgalmazott információs és kommunikációs technológiai (ICT) termékek és szolgáltatások számára. A szabványt eredetileg a közszférabeli informatikai eszközök közbeszerzésének támogatására hozták létre, vagyis hogy a kormányzati és önkormányzati szervek beszerzéseinél követelmény lehessen a termékek akadálymentessége. Ez azért fontos, mert Európában közel 87 millió ember él valamilyen fogyatékossággal vagy tartós egészségügyi kihívással – ők csak akkor férhetnek hozzá egyenlő eséllyel a digitális szolgáltatásokhoz, ha azok akadálymentesek.
Az EU célja a szabvány megalkotásával az is volt, hogy felszámolja a tagállamok közti eltérő akadálymentességi előírásokból fakadó akadályokat. Egy közös európai szabvány révén egységes minimumkövetelmények jöttek létre, ami megkönnyíti a határon átnyúló kereskedelmet és csökkenti a különböző szabályozásokból eredő többletköltségeket. Ezzel a lépéssel az EU nemcsak a fogyatékkal élő felhasználók érdekét tartotta szem előtt (akik így több akadálymentes termékhez és szolgáltatáshoz jutnak), hanem az üzleti szféra számára is kiszámíthatóbb feltételeket teremtett. Az EN 301 549 harmonizált szabványként szolgál például az EU 2016-os Webes Akadálymentességi Irányelvének (WAD, 2016/2102/EU) végrehajtásához, amely a közintézmények weboldalaira és mobilalkalmazásaira ír elő kötelező akadálymentességi követelményeket. Emellett a 2019-ben elfogadott Európai Akadálymentességi Törvény (European Accessibility Act, EAA) is erre a szabványra támaszkodik: az EAA célja, hogy 2025-től az egész EU piacán forgalmazott kulcsfontosságú termékek és szolgáltatások (pl. e-kereskedelem, banki szolgáltatások, e-könyvek, elektronikus eszközök) akadálymentesek legyenek.
Összefoglalva, az EN 301 549 az EU hivatalos akadálymentességi mércéje, melyet a tagállamok nemzeti jogszabályaikba építenek be a közszféra és bizonyos esetekben a magánszféra számára is.
Hogyan támaszkodik az EN 301 549 a WCAG-re (weben és mobilon egyaránt)?
A WCAG (Web Content Accessibility Guidelines) – magyarul Webes Tartalmak Akadálymentességének Irányelvei – a W3C által kiadott nemzetközi irányelvgyűjtemény, amely a webtartalmak (weboldalak, webes alkalmazások) akadálymentes tervezéséhez nyújt útmutatót. Az EN 301 549 szorosan támaszkodik a WCAG-re, sőt lényegében magába foglalja a WCAG aktuális verzióját a digitális tartalmak terén. A szabvány legfrissebb változata (EN 301 549 V3.2.1, 2021) teljes egészében tartalmazza a WCAG 2.1 irányelvek A és AA szintű sikerkritériumait. Ez azt jelenti, hogy az összes olyan követelmény, ami a WCAG 2.1-ben szerepel a webes akadálymentesség kapcsán, megtalálható az EN 301 549 előírásai között.
Fontos kiemelni, hogy a WCAG eredetileg a webtartalmakra fókuszál, de az EN 301 549 kiterjeszti ezen elvek alkalmazását más digitális területekre is. Weboldalak és webes alkalmazások esetén az EN 301 549 pontosan a WCAG 2.1 kritériumokat követeli meg (ilyen pl. az alternatív szöveg képekhez, billentyűzetes navigáció, kontrasztarány stb.). Mobilalkalmazásokra és egyéb nem-web szoftverekre a szabvány külön fejezetben (11. fejezet) rögzíti a követelményeket, de lényegében ugyanazon alapelvek mentén. Mivel a WCAG 2.1 több sikerkritériuma kiterjed a reszponzív tartalmakra és érintőképernyős interakciókra, ezek a mobilalkalmazások akadálymentességének is alapjául szolgálnak. Az EN 301 549 tehát összhangba hozza a WCAG-et a mobil környezettel, úgymond érvényre juttatja a WCAG elveit a natív alkalmazások világában is. (Technikailag a WCAG dokumentum „weboldal” fogalmát nem terjeszti ki a natív appokra, ezért az EN 301 549-ben külön táblázatban szerepelnek a mobilalkalmazásokra vonatkozó, WCAG-ből származtatott követelmények, biztosítva, hogy a mobileszközökön futó szoftverek is azonos elvárásoknak feleljenek meg.)
Összefoglalva: fejlesztői szempontból az EN 301 549 előírásainak zömét a WCAG sikerkritériumok alkotják web és mobil területen egyaránt. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy az EN 301 549 „WCAG+” szabvány: szó szerint tartalmazza a WCAG 2.1 előírásait, csak néhány további kiegészítő követelménnyel megfejelve. Ezekre a kiegészítésekre a következő fejezetben térünk ki.
Elégséges-e a fejlesztőknek kizárólag a WCAG-nek megfelelően dolgozni?
Sokan felteszik a kérdést: ha a weboldalam vagy alkalmazásom megfelel a WCAG összes vonatkozó kritériumának, akkor eleget teszek az EN 301 549-nek is? A rövid válasz: nem feltétlenül. Bár a WCAG-konformitás óriási lépés a jó irányba, az EN 301 549 többet ölel fel, mint pusztán a webes tartalmak akadálymentessége. A WCAG önmagában nem garantálja az EU akadálymentességi előírásainak (így pl. a WAD vagy az EAA) teljesítését, mert az EN 301 549 bizonyos további követelményeket is tartalmaz, amelyek túlmutatnak a WCAG keretein.
Nézzük, miben terjed ki az EN 301 549 a WCAG-en túl. A szabvány célja az ICT (informatikai és kommunikációs technológiai) termékek és szolgáltatások teljes spektrumának lefedése, nem csak a weboldalaké. Így az EN 301 549-ben találunk olyan előírásokat, amelyekkel a WCAG egyáltalán nem foglalkozik, de a felhasználói élmény szempontjából kritikusak lehetnek:
- Hardveres akadálymentesség: Az eszközök fizikai kialakítására vonatkozó követelmények, pl. automaták, infópultok, bankjegykiadók (ATM-ek) esetén előírás a fizikai hozzáférhetőség – legyenek például különböző magasságú felhasználók számára is kezelhetőek, rendelkezzenek tapintható jelölésekkel, esetleg állítható magasságúak.
- Telekommunikációs szolgáltatások: A kétirányú beszédkommunikációt (telefon, VOIP, vészhívások) nyújtó rendszereknél biztosítani kell például a valós idejű szöveges kommunikáció lehetőségét hallássérült felhasználóknak.
- Elektronikus dokumentumok és ügyféltámogatás: Az e-dokumentumok (pl. letölthető PDF-ek) szintén legyenek akadálymentesek – ezt az EN 301 549 kifejezetten előírja, beleértve, hogy a weben közzétett dokumentumokra is vonatkozik a WCAG minden releváns kritériuma. Emellett az ügyfélszolgálati csatornáknak (help desk, call center) is akadálymentesnek kell lenniük (pl. több csatornán elérhető támogatás, siketek számára írásos vagy jelnyelvi opció).
- Asszisztív technológiákkal való kompatibilitás: Az EN 301 549 megköveteli, hogy minden ICT termék zökkenőmentesen együttműködjön a fogyatékossággal élőket segítő eszközökkel (képernyőolvasók, Braille-kijelzők, alternatív beviteli eszközök). (Ez utóbbi a WCAG egyik általános elve is, de az EN 301 549 ezt még szélesebb körben alkalmazza mindenféle szoftverre és hardverre.)
- Speciális technológiák, pl. biometria: A szabvány kiterjed olyan modern azonosítási technikákra, mint a biometrikus azonosítás (ujjlenyomat-olvasó, arcfelismerés). Előírja, hogy ezeknek a megoldásoknak is legyen akadálymentes alternatívája vagy hozzáférhető módja, hogy a fogyatékossággal élők se szoruljanak ki az ilyen azonosításból. (Például ha egy alkalmazás csak arcfelismeréssel enged belépni, az problémát jelenthet egy látássérült felhasználónak – ezt küszöböli ki a szabvány kiegészítő előírása.)
Ezekből látható, hogy fejlesztőként nem állhatunk meg ott, hogy a weboldal kódja megfelel a WCAG-nek. Gondolnunk kell az adott termék vagy szolgáltatás teljes életciklusára és környezetére. Például: hiába tökéletesen akadálymentes egy webalkalmazás felülete, ha mondjuk az alkalmazáshoz tartozó beágyazott videolejátszó nem tud feliratozni vagy a hangos narrációt nem támogatja – ez utóbbi az EN 301 549 szerint követelmény, míg a WCAG-ben csak részben szerepel. Ugyanígy, egy cég hiába teljesíti maradéktalanul a WCAG 2.1 előírásait a honlapján, ha az akadálymentes ügyfélszolgálat vagy a termék használati dokumentációja hiányzik, akkor nem felel meg teljesen az EN 301 549-nek. Összefoglalva: a WCAG követése szükséges, de nem mindig elégséges az EU-s akadálymentességi megfeleléshez.
(Fontos hozzátenni, hogy az EN 301 549 és a WCAG is folyamatosan frissül. Jelenleg az EN 301 549 a WCAG 2.1-re épül, de már folyamatban van a WCAG 2.2-vel való frissítés. Ugyanakkor egy új WCAG verzió nem válik automatikusan kötelezővé Európában – előbb az EN szabványt kell hozzáigazítani és az EU hivatalos lapjában hivatkozni rá. Ez némi késleltetést okoz, ami félreértés forrása lehet abban, hogy melyik verzió a „hivatalos” mérce.)
Összefoglalás
Az EN 301 549 európai szabvány és a WCAG irányelvek szoros egységet alkotnak: az egyik (WCAG) a szakmai alap, míg a másik (EN 301 549) ennek jogi és gyakorlati keretet ad Európában. Az Európai Unió azért hozta létre az EN 301 549-et, hogy minden tagállamban egységesen érvényesüljenek a digitális akadálymentesség követelményei, elősegítve ezzel a befogadó társadalmat és a zökkenőmentes üzleti működést is. A szabvány a WCAG-re épül, annak előírásait veszi át a webes és mobilalkalmazások akadálymentességére, de kiegészíti azokat további területekkel annak érdekében, hogy az ICT szektor teljes horizontján biztosított legyen a hozzáférhetőség.
Fejlesztőknek ez praktikus szempontból azt jelenti, hogy a WCAG következetes alkalmazásával jó eséllyel teljesítik a legfontosabb követelményeket, de figyelniük kell az extra előírásokra (pl. médiatartalmak, dokumentumok, biometrikus funkciók akadálymentessége). Döntéshozóknak pedig azt, hogy a jogi megfelelés az EN 301 549 mentén mérhető – amihez komplex szemlélet szükséges, beépítve az akadálymentességet a fejlesztési folyamatokba, a terméktámogatásba és a szervezet kultúrájába is.
A WCAG és az EN 301 549 közti látszólagos kettősség nem szabad, hogy eltántorítson bárkit: valójában ugyanazt a célt szolgálják, mégpedig azt, hogy a digitális világ senki számára ne jelentsen akadályt. Ha ezt tartjuk szem előtt és megfelelően értelmezzük a szabványokat, a félreértések eloszlanak, és a fejlesztők is magabiztosabban építhetnek mindenki számára hozzáférhető webes és mobil megoldásokat.
Források
A cikk megírásához az alábbi oldalakat használtuk fel:
- ETSI EN 301 549 V3.2.1 (2021-03) – Accessibility requirements for ICT products and services. Elérhető PDF
- W3C WAI – European Union (Policies) – rövid összefoglaló a vonatkozó EU-s szabályozásról és az EN 301 549–WCAG viszonyról
- European Commission – Web Accessibility Directive: Standards and harmonisation (az EN 301 549 és a WCAG kapcsolata)
- Directive (EU) 2016/2102 – Web Accessibility Directive (WAD) (EUR‑Lex, hivatalos kiadás)
- Directive (EU) 2019/882 – European Accessibility Act (EAA) (EUR‑Lex, hivatalos kiadás)
- W3C WAI – WCAG 2.1 adopted in EN 301 549 (háttéranyag a 2.1 átvételéről)
Vélemény, hozzászólás?